Az Egyesült Államokban ötmillióan szorulnak agyi érkatasztrófa utáni rehabilitációra. Arlene Schmid és munkatársai a betegek egyénien változó mértékben károsodott mozgásának javításával foglalkoznak különleges jógaprogram segítségével.
A nyolchetes mozgásgyakorlatot olyan páciensekkel végeztették el, akik már a hagyományos rehabilitáción átestek, de remélték, hogy állapotuk tovább javulhat.
A szélütés utáni állapotban sokan nemcsak a lakáson belüli közlekedésben szorultak segítségre, hanem a mindennapi élet legegyszerűbb feladataihoz is mások támogatására volt szükségük.
A munkacsoport egyik tanulmányában azzal foglalkozott, hogy a betegek mozgásának rugalmassága, testi ereje és kitartása milyen mértékben javul, ha nyolc héten keresztül együttműködnek a jógagyakorlatokat kidolgozó és vezető szakemberekkel. Azt tapasztalták, hogy mindezek a testi jellemzők jelentősen javultak a program végére.
A második téma a korábban megbénult, keveset és nehezen mozgó betegek járáskészségének fejlesztése volt. A szívgyógyászatból ismert „hatperces járógyakorlatot” használták a betegek mozgáskészségének mérésére. Ennek során a beteg saját ütemében gyalogol, közben pedig azt mérik, hogy hány métert tud megtenni. A kezelés végén a gyakorlat ismétlése jól mutatja, hogy mennyit növekedett a teljesítőképesség.
A betegek egyensúlyérzéke javult, hosszabb lépésekkel mentek a jógaprogram végén. Az is kiderült, hogy ezt az ütemet viszont nem tudták hat percen át tartani. A kutatók továbbfejlesztik a jógagyakorlatot és rehabilitációs intézetekben készülnek alkalmazni a technikát.
