A gyógyítással foglalkozó ősi leírásokban már fellelhetők a hagyományos kínai orvoslás gyökerei, a betegségek megelőzését szolgáló diagnosztika az idők során, az egyre szaporodó megfigyelésből magas szintre finomodott. A gyógyítóknak valamikor nem állt rendelkezésükre semmiféle orvosi műszer, nem volt laboratóriumuk, csak a betegen látható fizikális elváltozásokra, valamint a pszichés tényezőkre hagyatkoztak, ezek alapján állították fel a kórképet. A vizsgálatok során figyelték a páciens mozgását, bőrének színét, a rajtuk lévő elszíneződéseket, a szemek kötőhártyájának milyenségét, megmérték a pulzusát, megnézték a nyelvét, szemrevételezték miként reagál hangra, fényre, milyenek a reakciói. Képesek voltak a legkisebb elváltozást is észlelni és felhasználni a bajok megelőzésére. Ugyanis a kínai orvosok valamikor nem kaptak tiszteletdíjat vizsgálatukért, csak akkor fizettek a páciensek, ha egészségesek maradtak. 
A női betegek vizsgálata külön problémát jelentett, mert ők szemérmességből nem vetkőztek le az orvosuk előtt, ezért a gyógyászok kizárólag külsőleg vehették szemügyre a lányokat, asszonyokat. Csak a szabadon hagyott testrészeket, a kezüket, alkarjukat, fülüket, szemüket vizsgálhatták. Megnézhették továbbá a szájukat, a fogaikat, a nyelvüket, a bőrüket, olykor a lábukat is, és arra is figyelemmel voltak, miként viselkednek pácienseik a vizsgálat alatt, érdeklődhettek az iránt, miről álmodtak, kikérdezhették őket, hogy milyen ételeket esznek. Mivel a hagyományos terápiával gyógyító kínai orvosok nemcsak a kézen fellehető elváltozásokat veszik figyelembe diagnózisuk felállításánál, hanem a test egyéb jeleit is értékelik, ezért – mintegy ráadásként – ezekből az ismertető jelzésekből is összegyűjtöttem egy csokorra valót.
Aranyér esetén az ajkak színe lilás vagy lila foltok találhatók rajtuk, gyakran szorosan összezáródnak, olykor annyira, hogy a száj vékony vonalként látszódik. Az aranyeres betegnél a nyitott száj ritkán figyelhető meg. Azoknak, akiknek a szájuk szorosan össze van csukva, a végbélnyílásuk is szorosan záródik. Ha a felső ajkat felhajtjuk, a szögletében általában fehér vagy sárgás színű kinövések figyelhetők meg.
Bronchitis (krónikus) A krónikus bronchitis esetén a nyelven gyakorta világos színű lepedék található. Amikor a betegség váladék-felköhögéssel jár, a lepedék rendszerint vastag és ragacsos. Az akut roham fázisában a nyelv vörös vagy ciánszínű és fehér vagy nyálkás sárga lepedék borítja. A felső ajkak széle sötétkék vagy sápadt színű. A gyerekek szemfehérjén egy szürkéskék árnyék látható. A nyakon az erek kidudorodnak. Akiknek légzőszerveik gyengén funkcionálnak, az orrlyukaik kiöblösödnek, általában kis orruk van nagy orrlyukakkal. Az orruk enyhén felhúzott vagy előreugró vékony izmok láthatók rajtuk.
Cukorbetegség (diabétesz) A cukorbajosok, vagyis a diabétesz betegek szervezete savas. A betegségromlás következtében a fájdalmak során az egyik szem – többnyire a bal – pupillája ferdén, kifelé néz. Az idővel kitágult pupillák, homályos, gyenge látáshoz vezetnek. A fülcimpák vékonyak és kávészínűek, gyakran fényes vörösre változnak, hidegben pedig vörös lilává válnak. A cukorbetegek hajlamosak püffedésre, fekélyesedésre és hámlásra. Fogaik gyakran lazák, gyakori körükben az ínyfertőzés, valamint a fejfájás. A diabéteszesek arckifejezése néha zavart, arcszínűk sötét, időnként vörös foltokkal tarkított, különösen a haj tövében a tarkónál. Testszaguk fanyar, bántó. A bőrükön sok esetben furunkulusok jelennek meg, amelyek általában nehezen kúrálhatók. A betegség kezdetén kövér testalkatúak, a kór előre haladtával szembetűnően lefogynak, azonban hasukon megmarad és feltűnően elődomborodik a zsírpárna.
Csecsemőkori alultápláltság (csecsemők hiányos táplálkozásának szindrómája) A szemek hajszálerei végződésénél az íriszen apró kékes foltok láthatók. A nyelv olyan foltos, mint egy domborzati térkép, gyakori a szájgyulladás. A fül középső részén – belül a beleket és a hasüreget reprezentáló területen – jól kivehetők az erek kontúrjai, míg a hátulján a gyomornak megfelelő területen kölesszem nagyságú szemcsék láthatók. A homlok ráncos, a járomcsontok előugranak, a nyak vékony és hosszú, ezáltal a fej a valóságosnál jóval nagyobbnak látszik. A haj színe sárgásbarna, ritkás vagy gabonakalászra emlékeztet. A bőr száraz és hámlik, a csecsemő kinézetre olyan, mint egy szenilis öregember. A köldök hosszúkás formájú, benne váladék képződik, a has nagy és előredomborodó, a köldök közelében sárgás színű.
Epehólyag gyulladás és epekő Azoknak, akiknek, az epeműködése gyengén funkciónál, az arcuk rendszerint széles, az alsó állkapcsuk kerek, vörös, fényes. A szemek pupillái közel vannak egymáshoz. Az epeköveseknek a vöröses arcszínűk jellemzően sötétlilával keveredik. Aki viszont kolecisztiszben (epehólyag-gyulladás) betegedett meg, annak általában rövid, széles a nyaka. Nyelve rózsaszín, vékony fehér lepedékkel, ha viszont a nyelv oldalsó része skarlátszínű, sárgás vagy fehéren ragacsos rajta a lepedék, az egyértelműen az epekőre utal. Az epehólyag tágulási és összehúzódási funkciójának gyengeségét a kilencedik, illetőleg a 4. és 5. mellkasi csigolyák nyomásérzékenysége jelzi.
Gutaütés (agyvérzés és az agy vérellátásának zavara) Ha egy magas vérnyomású ember mindkét szemének pupillája erősen kitágult és a kötőhártyán vértolulás észlelhető, amikor ferdén az orra irányába néz, az az agyvérzés küszöbön álló veszélyét jelzi. Az agyvérzés után, az agyvérzéssel érintett terület oldalán található szem nézése lefelé irányul, és ráncok jelennek meg az ellentétes oldalán. A gutaütést szenvedett ember nyelvtöve szürkésfekete, a nyelvcsúcs kék színű. Az agyvérzésre hajlamos vagy agyvérzésen átesett betegek kétféle alkati típusba sorolhatók. Az egyiket az elhízott has, a nagyfejűség, hajhullás, kopaszság, kipirult arc, vértolulásos kötőhártya, továbbá az emelt vállak és a piknikus ujjak jellemzik. Ők általában 40 vagy 50 éves koruk után hajlamosak a szélhűdésre. A másik típusról – a hajhullás és a kopaszság mellett – a sovány, szikár testalkat, a sápadtság és az elmeszesedetten kidudorodó vérerek árulkodnak. Ezek az emberek rendszerint jó egészségnek örvendenek, azonban 60 és 70 éves koruk között az agyvérzés veszélyének vannak kitéve.
Gyomorfekély (peptikus fekély) Akiknek a fekélye a gyomor nagy kanyarulatában van, megszokott a fekély egyidejű megjelenése az ajkak bal sarkában, a szájüreg baloldali nyálkahártyájában, vagy a nyelv baloldalán. Akiknek viszont a gyomor kis görbületében keletkezik a fekély, egyidejűleg az ajak jobb sarkában, a szájüreg jobboldalán figyelhető meg fekélyesedés. A nyombélfekélyesek nyelve általában világos színű, vékony fehér lepedékkel, míg a gyomorfekélyesek nyelve vörös, sárga lepedékkel. A fekélyesek fogai rendezetlenek, lazák, a gyakran begyulladt íny vöröses, nagyon érzékeny. Az arcuk többnyire sápadt vagy sárgásfehér fénytelen. A szemgödrök feltűnően mélyen ülők. Az állkapocs előreugró, a vállak ferdén állnak, a has kidudorodó, a beteg a bal karját gyakran hátrateszi, a jobbjával pedig a hasát nyomkodja. A teste többnyire balra csavarodik vagy dől.
Gyomorhurut (krónikus gasztritisz) A krónikus gasztritiszes betegnél az új keletű megbetegedés esetén a nyelv vörös, sárga lepedékkel, a hosszabb ideje betegeskedőnek a nyelve vékony, világos színű, sárgán lepedékes. A fogak általában aprók, a fogíny duzzadt, hajlamos a vérzésre. A bal fül felső részének közepén kinövés látható, ami általában bélhurutos megbetegedésre utal. A kinövés nagyságából függően meg lehet becsülni, hogy mióta áll fenn, illetve, meddig fog tartani a betegség. A szemek pupillái kicsik, a szemgolyók kifelé irányulnak. Az arcszín halványsárga, különösen a szájak szélén, az ajkakon és az orrgerincen jellemző ez az elszíneződés. A gyengén funkcionáló gyomrú beteg alsó állkapcsának sarkai lekerekítettek. A bélhurutos páciens köldöke kör alakú és a gyomor felé dől. A test felső része általában keskeny, az alsó viszont széles.
Húgyúti fertőzés és vesegyulladás A nyelvet általában vékony lepedék borítja. A fülcsigában kidudorodó véredények vörös vagy kék kontúrja látható. Az ilyen betegek többségének az arca hosszú és keskeny, a pupilláik – és különösen a szemgolyóik – közötti távolság nagy. Az orrhegy és a felső ajak vonala közti terület vörös elszíneződése akut vesegyulladás hőemelkedéses fázisára utal, ha az említett rész sárgás, az krónikus vesegyulladásról árulkodik, a fényes fehér szín pedig a betegség visszatérését jelzi. A vesegyulladásról gyakran a beteg cipőjének talpa árulkodik. Ha a cipő sarka viseltes, félrekopott azt jelenti, hogy betegsége a húgyvezetékben vagy hólyag falában van. Ha a cipő sarka a jobb láb belső oldalán kopott, az azt jelenti, hogy a betegség a jobboldali húgyvezetéket, illetve a hólyag jobb oldali falát támadta meg. Ha a talp kopott része a bal cipő hátsó külső oldalán figyelhető meg, az a bal vese megbetegedését jelzi. Ha a talp kopott része a jobblábas cipő hátsó, külső szélén figyelhető meg, akkor a jobb vese a beteg.
