Nagy a baj: több mint ötven évvel ezelőtt prognosztizálták magyar orvosok, hogy a vitamin-felhasználás kapcsán milyen gondokkal kell megküzdenünk, de az alapvető felismeréseket a fogyasztók többsége ma is figyelmen kívül hagyja – állapítja meg Szabó Roland táplálkozástudományi szakértő. A természet hiába gondoskodik vitaminszükségletünk fedezéséről, ha távol kerülünk a természetes táplálkozástól. Emiatt ugyanis egyre kevésbé számíthatunk arra, hogy táplálékaink a szervezetünk számára szükséges vitaminokat biztosítják. Ezért tudatosan kell törekedni arra, hogy e fontos anyagokat hiánytalanul megkapjuk. A megoldás pofonegyszerűnek tűnik: nagy vitamintartalmú táplálékokat kell fogyasztani, gondoskodni kell a bélflóra megfelelő fenntartásáról, illetve fel kell ismerni a fokozott vitaminszükségletet igénylő élethelyzeteket. Bár a „hibaelhárítás” kézenfekvőnek látszik, sokan továbbra sem hajlandók figyelmet szentelni a táplálkozási részleteknek.
Az élő szervezet, ezen belül az emberi test is tökéletesen kifinomult rendszer, amely önálló egységekből (élőlényekből), azaz sejtekből áll. Közülük a legtöbb speciális funkciókat lát el, néhányuk pedig képes több irányban tovább specializálódni. Szorosan együttműködnek más sejtekkel, mint egy jó kolóniában. Természetesen minden sejtnek élnie és táplálkozni kell, salakanyagokat kell ürítenie, van tehát születése, életútja és halála. A sejtjeink akkor egészségesek, ha a lehető legjobban láthatják el minden funkciójukat, és mindeközben képesek az életútjukat a legjobb kondícióban végigjárni. Az ehhez szükséges alapvető feltétel a tökéletes anyagcsere. A sejtnek anyagokra – építőanyagokra, energiahordozókra és szabályozó komponensekre – van szüksége, hogy felépítse saját struktúráját, és ahhoz is, hogy energiát nyerjen funkcióinak ellátásához. Általában az energiahordozókkal van a legkevesebb problémánk, mivel ebből sejtjeinket az elégségesnél nagyobb mennyiséghez juttatjuk, így még raktárakkal is büszkélkedhetünk. Az építőanyagok esetében viszont már sokszor találkozhatunk jelentős hiánnyal, a szabályozó anyagokkal pedig kifejezetten szűkösen gazdálkodunk.
Szabályozó anyagnak tekintjük a vitaminokat, az ásványi anyagokat és a nyomelemeket. Ezek közül a vitaminok fogalmára az egyik legjobb meghatározás egy 1958-ban megjelent könyvben található, amelyet két magyar orvosnő, Dr. Krámer Mihályné és Dr. Szőke Sándorné írt. Megfogalmazásuk szerint a „vitaminok olyan nélkülözhetetlen anyagok, amelyeket a szervezet maga nem tud előállítani.” További megállapításaik között szerepel, hogy „ha a táplálékból hiányzik valamelyik vitamin, jellemző hiánybetegségek lépnek fel, amelyek halálhoz is vezethetnek. Azt az állapotot, amikor a szervezet egyáltalán nem jut egyik vagy másik vitaminhoz, avitaminózisnak nevezzük”. Emellett megállapítják, hogy „előfordulhat olyan eset is – és ez a gyakori -, amikor táplálékunkban minden vitamin megtalálható ugyan, de nem elegendő mennyiségben. A jellemző hiánybetegségek ilyenkor nem fejlődnek ki, de a szervezet működésében zavar keletkezik. Mivel a működészavarnak kézzel fogható, azonnal mutatkozó tünetei nincsenek, nem is gondolunk rá, és nem védekezünk ellene, épp ezért veszélyes. Az ilyen részleges vitaminhiányt hipovitaminózisnak nevezzük”. Szerintük „megtörténhet az is, hogy a táplálékban minden vitamin megtalálható a szükséges mennyiségben, de a felszívódás hiányossága miatt mégsem jut be a szervezetbe. Egyes vitaminokat a bélben élő baktériumok termelnek az ember számára. Előfordulhat, hogy a bélben olyan körülmények alakulnak ki – például valamely gyógyszer hatására -, amelyek a vitamint termelő baktériumoknak nem kedveznek, így hiány áll elő.” Ez utóbbi megállapítás azért is különösen érdekes, mert már 1958-ban is ismert volt a pro biotikumok nagyon fontos szerepe, mégis csak az utóbbi néhány évben jutott a köztudatba, illetve az orvostudomány is csak mostanában kezdett foglalkozni a jelentőségével. További figyelemre méltó megállapítás az is, hogy „hipovitaminózis alakulhat ki akkor is, ha a szervezet vitaminszükséglete fokozott. Megerőltető testi munkánál, terhesség és szoptatás alatt, valamint fertőző betegségek esetében a szervezet több vitamint használ fel, mint egyébként.”
A fenti információk egyben a kézenfekvő megoldást is kínálják a hiánybetegségek megelőzésére, illetve kezelésére, hiszen csupán arra kellene ügyelnünk, hogy fogyasszunk olyan táplálékot, amelynek vitamin-tartalma nagy. Ezen kívül gondoskodnunk kell a bélflóra megfelelő fenntartásáról, illetve fel kell ismernünk a fokozott vitaminszükségletet igénylő élethelyzeteket, és ki kell elégítenünk ezek igényeit. A mai helyzet érdekessége, hogy az idézett kutatók már több mint ötven évvel ezelőtt prognosztizálták, milyen problémákkal kell ma megküzdenünk, az alapvető felismeréseket a fogyasztók többsége mégis figyelmen kívül hagyta, és hagyja. A könyv szerint a „természet ugyan gondoskodik vitaminszükségletünk fedezéséről, de mennél távolabb kerülünk a természetes táplálkozástól, annál kevésbé számíthatunk arra, hogy táplálékaink a szervezetünk számára szükséges vitaminokat biztosítják. Ezért tudatosan kell arra törekednünk, hogy ezeket a rendkívül fontos anyagokat hiánytalanul megkapjuk.” Az alapvető tételt a könyv címe rögzíti a legegyértelműbben: Vitamin = Egészség!
„A vitamin olyan anyag, amit azért kell ennünk, hogy meg ne betegedjünk.” Szent-Györgyi Albert
